Kezdőoldal

Ebben a fordulóban többször is előfordult, hogy a küzdő felek még nagy magasságban is folytatták a huzakodást, hogy melyikük is legyen a felvevő. Ehhez természetesen nagy elosztási értékkel bíró lapok is szükségeltettek. Elsősorban ilyen partikból válogattam.          

Már megírtuk, hogy a hétvégi Kovács Zoltán-emlékversenyt hogyan látta az idősebb generáció, most halljuk a mezőny másik felét kitevő ifik hangját. Két szerző, két parti – egy (jól sikerült) verseny.            

Az IMP-bajnokság ötödik játéknapján játszottuk az első osztályban ezt a partit, amely tollért billentyűzetért kiált.   25. leosztás

Több szempontból is rendhagyó lett a Kovács Zoltán-emlékverseny. Célja az volt, hogy a fiatal bridzsezőknek nyújtson olyan lehetőséget, hogy rutinos párokkal csapatot alkotva, rutinos ellenfelek ellen játszhassanak végig egy versenyt. Ehhez az „összegyűjtött” 15 ifi pár mellé 15 felnőttpárt hívtak meg a rendezők – zömében Zoli volt csapattársait és tanítványait, tehát kis híján a teljes magyar élmezőnyt. A két nemzedék „szövetségi kapitányaként” Csepeli Miklósra és Hoffmann Tamásra hárult a csapatok összeállításának gondja.

A II. osztályú IMP-bajnokság 4. fordulója sorozatszerzőnk mellett még valakit megmozgatott. Két bónuszparti következik, az elsőben ráadásul épp Scharnitzkyék voltak az ellenfelek.  

Egy hetes szünet után folytatódott a bajnoki küzdelem. IMP-versenyen szokás szerint a gém- és szlempartikban előforduló különbségek határozzák meg elsősorban a végső sorrendet. Ilyen leosztásokból válogattam néhányat.    

Még az előző feladvány megoldásánál is alaposabb elemzés, értékelés, eredményhirdetés következik. És persze jön a következő feladat is.      

Ottlik magányos óriás ezzel a kétféle csúcsteljesítménnyel, még akkor is, ha nem kevés híres író van, aki jól is bridzsezett. Talán nem haragszanak a Bridzsélet olvasói, ha most két már megjelent írásommal emlékezem rá. Az Ottlik-kalandok nem olyan régi, születésének századik évfordulója előtt szombaton jelent meg a Népszabadság Hétvége mellékletében, terjedelmi okokból rövidítve. Itt most a teljes változat olvasható. Az Így bridzseztek ti! pedig két bohó ifjú 1983-as próbálkozása.

Feltételezem, nem az utókor iránti elkötelezettsége vezette Ottlikot, amikor a bridzs újkori Fermat-jaként megjegyzéseket írt néhány újság margójára. Cipi bácsi, aki akkor még valószínűleg nem volt bácsi, a The Bridge World magazin negyvensok (1935 és 1939 között megjelent) példányát olvasta el – jól látható módon. Ennek hatására, noha – szerencsére – a betűket nem olvasta ki belőle (illetve…), a hetven év feletti sajtótermékeket újszerűként eladni nemcsak a papír sárgulása vagy az ódon nyomdatechnika miatt lenne nehéz (nem is adnám, de ez már egy másik kérdés). Jegyzetek mindenütt.

Ottlik Géza játékelemzéseit leesett állal hallgatta, olvasta a bridzsvilág, a világ legjobb játékosai közül sokan ma is az Adventures in Card Playt említik, ha megkérdezik, melyik bridzskönyv volt rá a legnagyobb hatással. Íróként is az egyik hangsúlyos témája a kommunikáció (tökéletlensége); bridzselméleti alaptézisei közé tartozik, hogy először is nevet kell adni a dolgoknak. Az új fogásokat elnevezte (angolul), ha már ismert motívumot használt, variált, azt is rendszerezte. Századik születésnapja alkalmából a Bridzsélet bemutatja az ottliki technikákat a – magyarra Homonnay Géza és Kelen Károly által fordított – könyvéből vett egy-egy jellemző példával. (Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum)